Aruddha mātājī könyve a társadalmi élet területeit is érinti.
- A felnőtt társulás fontossága
A gyerekek gyorsan átveszik a környezetük szokásait, ezért ha bhakták és jó példaképek veszik körül őket, akkor őket fogják utánozni.
Srila Prabhupáda ezért hangsúlyozta, hogy milyen fontos a bhakta gyerekek számára a példamutató felnőtt társaság. Pesze a gyerekek játszhatnak, birkózhatnak és bolondozhatnak más bhakta gyerekekkel, de a jó felnőtt társaság fontosabb, mint a hasonló korúak társasága. “Ha a gyerekek azt csinálják, mint az idősebbek, vagyis rendszeresen járnak mangala-aratira, korán kelnek, japáznak, prasadát esznek, könyveket néznek, és imádják a murtikat, akkkor automatikusan megkapják a helyes neveltetést és nincs szükség egy külön oktatási programra. A gyerekek mindig azt csinálják, amit látnak a többiektől, szóval a szüleik és más idősebb bhakták jó társaságának a hatására szépen megszilárdulnak majd a Krisna-tudatban.” mondja Prabhupáda. (Levél Satyabháma Dászinak, 1972. Február 28.)
A mai társadalom túlhangsúlyozza a hasonló korúak társaságának jelentőségét és így azt láthatjuk, hogy a gyerekekből és a fiatalokból hiányzik a felelősségérzet és nehezen találják meg a helyüket a világban. A kamaszok például, ahelyett, hogy a felnőtteknek segítenének, szinte egy külön fajnak tekintik magukat. A mai gyerekek és a fiatalok nem szeretnek a felnőttekkel társulni, megvan a saját szubkultúrájuk, a saját zenéjük, szlengjük és divatjuk. A Krisna-tudatos gyerekek azonban ugyanazt csinálják, mint az idősebbek – énekelnek, táncolnak, a szentírásokat tanulmányozzák, lakomáznak és színdarabokban és fesztiválokon vesznek részt.
Rendszeresen vegyünk részt a templomi programokon
A szociális készségek kifejlesztésének egy hatékony módja hogy rendszeresen elvisszük a gyerekeket a templomba és biztatjuk őket, hogy vegyenek részt a programokon. Segíthetnek a templomban, vagy részt vehetnek a színdarabokban és kirtanokon. Így életreszóló barátságokat köthetnek. Aktív részt vállalhatnak a Vasárnapi Iskola, Bhakti Vriksa vagy Nama Hatta programokon ha kirtanát vezetnek, jeleneteket adnak elő vagy időnként kis egyéni bemutatót tartanak. A gyerekeknek minden programon aktív résztvevőnek kell érezniük magukat, másképp elveszítik az érdeklődésüket.
A prédikálás segíti a gyerekek szociális fejlődését
Amellett, hogy mi magunk gyakoroljuk a Krisna-tudatot, fontos, hogy másoknak is átadjuk. A gyerekeimnek rengeteg lehetősége volt a szociális készségeik fejlesztésére azzal, hogy a Krisna-tudatot megosztották másokkal is. A prédikáló programokon a gyerekek megtanulták bemutatni a Krisna-tudatot. Meglepve figyeltük, ahogy könnyedén elmagyarázzák a filozófiát és megválaszolják az esetenként kihívó kérdéseket is. A templomban gyakran részt vettek a fesztiválokon és színdarabokban, beszélgettek a vendégekkel, és végül leckét is adtak. Beszéltünk és énekeltünk nyilvános prédikáló programokon, elmentünk könyvet osztani és harinámra – és mindenhol beszéltek másokkal. Részt vettek a Vasárnapi Iskola és a Náma Hatta programjain, ahol slókákat szavaltak és szerepeltek a színdarabokban.
A társasági élet másik fontos helye az akkoriban megnyitott éttermünk lett. A gyerekek voltak a pénztárosok és csevegtek a vendégekkel.
Krisnáért Játszani
Srila Prabhupáda azt akarta, hogy a gyerekek úgy játsszanak, hogy az fejlessze a Krisna-tudatukat. Nem szerette az olyan játékokat, amiktől elfelejtik Krisnát, inkább azt akarta, hogy olyan játékokban foglaljuk le a gyerekek játékos hajlamait, mint például Krisna kedvteléseinek eljátszása – azt játszhatják, hogy ők Jasoda Mama vagy Nanda Baba, a tehénpásztorfiúk az erdőben, vagy démonok, például Aghasura, akik megtámadják Krisnát. A benti játékoknál Prabhupáda azt szerette, ha a gyerekek mindennapi tárgyakkal, például tálakkal és kanalakkal találnak ki játékokat, ahogy a gyerekek évszázadok óta teszik a természetközeli kultúrákban. Nem szerette az olyan játékokat, amik túlpörgetik az agyat és nyugtalanná teszik a gyerekeket. “Nem kell nekik sok játékot adni, ezek a tudományos tanulási módszerek mesterségesek, szükségtelenek és egészében véve nincs sok bizalmam ebben a Montessori rendszerben vagy bármi más tanítási rendszerben. Az az ötleted, hogy oltárokat állítasz, hogy a gyerekek megtanulják a murti-imádatot, nagyon jó.” mondta Prabhupáda. (Levél Satyabháma Dászinak, 1972. Február 28.)
Nagy lelkek játszanak
Bíztassuk arra a gyerekeket, hogy a Krisna-tudatos életet utánozzák az olyan nagy lelkek példáját követve, mint Pariksit Maharaja, Uddhava és Mira Bái. A Srimad-Bhagavatam (2.3.15) így ír: “Pariksit Maharaja, a Pándavák unokája kora gyermekkorától kezdve az Úr kiváló bhaktája volt. Még amikor babákkal játszott, akkor is az Úr Krisnát imádta, a család murtijának imádatát utánozva.” Ha a gyerekek Krisna központú játékokat játszanak, akkor hamarosan azt fogjuk látni, hogy mindig emlékeznek Krisnára. Srila Prabhupáda így ír a saját gyerekkoráról: “Srila Jiva Gosvami ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy az a gyerek, akik kora gyermekkorából rendelkezik emlékképpel az Úrról, minden bizonnyal az Úr nagy bhaktája lesz, mint Pariksit Maharaja. Talán nem mindenki részesül olyan szerencsében, hogy az anyja méhében pillanthatja meg az Urat, mint Pariksit Maharaja. Ám még ha nem is ilyen szerencsés, szerencséssé válhat, ha a szülei azt akarják. Az én életem jó példa erre. Apám az Úr tiszta bhaktája volt, s még csupán négy-öt éves voltam, amikor egy pár Rádha és Krisna babát ajándékozott nekem. Játékból imádtam ezeket a murtikat a húgommal együtt, s mindig utánoztam a szomszédos Radha-Govinda templom szertartásait. Azzal, hogy örökké látogattuk a szomszédos templomot és utánoztuk a ceremóniákat az én játék-murtijaimmal, természetes vonzódás ébredt bennem az Úr iránt.” (Bhagavatam 1.12.30, magyarázat)
Srila Prabhupáda édesapja segített neki befejezni egy régi szekeret és Prabhupáda nagy örömmel ünnepelte meg a Ratha-yátrát a barátaival. Prahláda Maharájot nem érdekelték azok a játékok, amelyek nem voltak kapcsolatban Krisnával. Gyerekkorában Sri Uddhava is Krisna babákkal játszott és utánozta a család murti-imádatát. (Bhagavatam 3.2.2)
Prabhupáda azt mondta, hogy a gyerekeknek a legjobb játék, ha azt csinálják, amit az idősebbek csinálnak otthon, a templomban vagy a gurukulában. Másszóval, amikor éneklünk, táncolunk, főzünk vagy murtit imádunk, a gyerekek utánozhatják ezeket a tevékenységeket. Kint a gyerekek gyurmából vagy agyagból főzhetnek purit, csapátit, édességet és rizst. Bent pedig a csapáti tészta kis darabjaival játszhatják ugyanezt.
Srila Prabhupáda elmagyarázza: “A gyerekeknek tanítsátok meg, hogy azt csinálják, mint az idősebbek, vagyis keljenek korán, mosakodjanak meg, járjanak mangala-aratira, olvassák a könyveinket, japázzanak, menjenek szankirtanra – így. Emellett, egy kis ABC, matematika, földrajz, történelem, ennyi. És a kisgyerekeknek tanítsátok meg, hogy Krisna-játékokat játsszanak: az egyik gyerek a tehén, a másik a tehénpásztorfiú, elmennek az erdőbe, ott vannak a démonok, Krisna megöli a démonokat, így; a gyerekek játsszanak Krisna-játékokat, aztán menjenek áratira, aztán tanuljanak egy kis ABC-t, és ha mindig sokféle elfoglaltságuk van, akkor nem fogják elveszíteni az érdeklődésüket és a figyelmük mindig Krisnára fog összpontosulni.” (Levél Girirája Dásznak, 1972. Július 30.)
Ha odaadó szolgálattal vesszük körül magunkat, akkor a gyermekeink is úgy fognak játszani, hogy mindenféle odaadó szolgálatot utánoznak. Ötéves kor alatt vehetünk nekik békés és odaadó puha játékokat (például Krisna bábukat és babákat), az olyan elektromos játékok helyett, amik fokozzák a testi azonosítást és megzavarják az elmét. Ahogy nőnek, kevésbé lesz szükségük játékokra és a játékosságukat felhasználhatják valami gyakorlati szolgálatban – házimunkában, murti-imádatban vagy bhakta színdarabok előadásában. A gyerekek nagyon élvezhetik azt is, ha a szüleiknek segítenek a házimunkában vagy a prédikálásban.
A szervezett sportolás
Ami a szervezett sportokat illeti, Prabhupáda nem engedte a nagyon versenyközpontú játékokat, de javasolta például a futást, úszást, birkózást és sárkányeregetést.
Sok szülő megkérdezi, hogy a gyerekeik részt vegyenek-e olyan csapat-sportokban, mint a rögbi vagy a baseball. A fizikai aktivitás fontos része a gyermek életének, de olyan sportot kell választanunk, ahol a környezet és a társulás kedvező számukra. Néhány szülő olyan sokféle sportra beíratja a gyermekét, hogy a gyereknek nem marad ideje vagy energiája lelki tevékenységekre. Prabhupáda ezt “túlzott erőfeszítés”-nek nevezte, ami ahhoz vezet, hogy az ember elfelejti Krisnát.
Ismerek egy otthontanuló fiút, akinek az anyukája bhakta, de az édesapja nem. A szülők nem tudtak megeggyezni abban, hogy a fiúk mit sportoljon. Az apuka végül ragaszkodott ahhoz, hogy a fiú csatlakozzon egy rögbi csapathoz és heti két-három alkalommal eljárjon edzésre. De nem sokkal később a fiú tanulmányi eredményei leromlottak a lelki életre való lelkesedésével együtt. Megtanult káromkodni és az edzéseken a többi gyerek nemi életéről szóló beszélgetéseket hallgatta.
Egy ismerős lányt nagyon erőltettek a szülei, hogy versenyszerűen ússzon. Mindig kimerült volt és elaludt a lelki programokon. Az edzője és a barátai erősködtek, hogy egyen húst, hogy növelje az állóképességét.
A gyerekeknek tényleg sok testmozgásra van szükségük, hogy a testük és az elméjük egészségesen fejlődjön, de ezt Krisna-tudatosan is meg lehet oldani. Amikor otthon tanítottam a gyerekeket, én is aggódtam, hogy nem mozognak eleget és beírattam őket a városi focicsapatba. Azonban pár hónap múlva abbahagytuk mert a focipályán és az öltözőben nagyon csúnyán káromkodtak. A gyerekeim nem bánták, hogy nem járnak többé. Inkább hetente eljártunk a YMCA úszásóráira. Emellett, a prédikálóközpontunkban is mindenféle szolgálat során mozogtak. Segítettek a takarításban, főzésben, murti-imádatban, a bhaktákról való gondoskodásban, könyvosztásban és sokminden másban. Mindezt játéknak tekintették. Szerették csinálni és büszkék voltak a teljesítményeikre. Emellett sok Krisna szolgálatában hasznos készséget is elsajátítottak.
A drága játékok, megint
És mi a helyzet a számítógépes és videójátékokkal? Ha a gyerekek számítógépes és videójátékokban merülnek el, az azt jelenti, hogy nincsenek megfelelően lefoglalva. A videójátékok fizikailag, pszihológiailag és lelkileg is károsak – ahogy arról már az előző fejezetekben beszéltünk.
Hogyan érezzük igazán jól magunkat?
A Krisna-tudatos szórakozás különbözik az közönséges, világi szórakozástól. Annyi öröm van abban az egyszerű dologban, hogy minden nap elmegyünk aratira. Észrevehetjük, hogy az aratin a gyerekek mindig ugrálnak és táncolnak, a felnőttek pedig próbálják fegyelmezni őket. Ilyen egyszerű, tiszta szórakozás. Amikor a gyerekek színdarabban szerepelnek, nagy átéléssel és hangosan adhatják elő, hogy ők démonok, vagy Krisna, vagy egy inkarnáció. Nemrég Boise-ban, az Úr Nrsimhadeva megjelenési napján a gyerekek számos szerepet alakíthattak: egy kamasz fiú játszotta az Úr Nrsimhadevát és boldogan húzta az ölébe Hiranyakasiput, hogy szétmarcangolja. Egy tízéves kislány játszotta Prahláda anyukáját és nagy beleéléssel előadta a saját aggódó édesanyját. Egy hatéves kisfiú Prahláda szerepében úgy érezte, hogy az Úr megvédelmezi. A próbák gyakran hetekig tartanak és ezalatt a gyerekek csodálatos módokon felhasználhatják a játékos képességeiket. Azok a gyerekek, akik így játszanak, nem fognak mesterséges játékokra vágyakozni vagy videójátékok virtuális környezete után sóvárogni. A központunkban az elmúlt húsz év alatt számtalan színdarabot adtunk elő és a szülők elmesélik, hogy a próbák ideje alatt a gyerekek semmi másra nem tudnak gondolni.
A gyerekeket fesztiválokban és murti-imádatban is lefoglalhatjuk. Srila Prabhupáda gyermekkorában Ratha-yatra fesztivált szervezett a szomszédos gyerekekkel. Boise-ban a snana-yatra alatt a gyerekek szárított gyümölcs füzéreket fűznek Jagannáthának és fürdőruhát varrnak Neki. Van egy takarító nap, amikor mindenki gumikesztyűben érkezik porolni és felmosni. A Ratha-yatra előtt pár gyerek heteken át részt vesz a szekér építésében – adogatják a dolgokat a szülőknek vagy segítenek festeni. Mogyorót, mazsolát, napraforgómagot csomagolnak a prasadam-osztásra és segítenek a díszítésben. Idén egy négyéves kisfiú mindenkitől megkérdezte, hogy milyen szolgálatot csinálhat és utánozta a bhaktákat. A nővére Krisna-tudatos kvizeket írt a Krisna Könyv alapján. Az ilyen játék teljesen lefoglalja a gyerekek elméjét. Krisna szolgálata olyan felemelő, hogy elégedetté teszi a gyerekek minden érzékét.